53. fejezet

Kellemes estét, drága olvasók! Nem tudom, mennyien szeretitek/ismeritek Christina Aguilerát. Én imádom Őt, talán ezért is hallgatom rongyosra a Your Body dalát –ez is adta az ihletet. Gondolom, sok mindenkinek tetszeni fog a vége – gondolok itt főleg rád, Macy – és a dallal együtt még jobb. Szerintetek mit akart Louis? És Diana meddig bírja majd a sok fotóst? A kérdések rátok várnak, jó olvasást és kitartást a holnapi hétfőhöz.

All i wanna do is love your body

Halálfélelmem volt. Bármerre néztem, vakuk villogtak az arcomba, az előttem baktató hatalmas emberke pedig próbált mindenkit távol tartani. Nem tudtam, mi történik körülöttem, ennek ellenére féltem. Tömegiszonyom volt kiskorom óta, és ezen nem segített ez a sok fotós sem. Bőszen takargattam az arcomat, ahogy csak tudtam, továbbra is azon gondolkozva: miért vagyok én itt? Egy hatalmas, fekete kocsiba ültem be. A kezem továbbra is az arcom előtt volt, képtelen voltam elvenni onnan. Éreztem, hogy útnak indultunk. Biztonságban voltam, körülnéztem és sírásban törtem ki.

- Miért sírsz? – ölelt magához a mellettem ülő srác. Fejemet a mellkasára hajtottam és ott sírtam tovább.

-  Ez nekem túl sok.. – szipogtam.

- Sajnálom. Nem akartalak bántani, de hiányoztál. – felnéztem rá, majd visszahajtottam a fejem és hallgattam a szívdobogását.

Elaludhattam, mert mikor felébredtem, öt szempár figyelt kíváncsian.

- Valaki megmondaná, hol vagyok? – próbáltan lassan felülni, különben megszédülök és olyan leszek mint egy részeg.

-  A hotelben. – válaszolták gépiesen egyszerre.

-   Kösz, erre rá nem jöttem volna magamtól. Megmondanátok azt is, mennyi az idő?

-  Este hét óra huszonkettő perc. – röhögött magába Lou, aztán a többiek is felvisítottak. Én mint mindig, nem értettem, mi is olyan vicces ebben.

-  Jut szembe, megyünk is, jó szórakozást este. – nevetett Zayn is, mielőtt mind a négyen kiballagtak az ajtón.

-   Nem mondtad, hogy tömegiszonyod van. – törte meg az első adandó pillanatban a csendet Harry.

-  Bocsánat, hogy nem mertem mondani. Nem kellett volna odamenned, tudhatnád, mi van körülötted. Pont tegnap mondtam, átlagos akarok maradni, de ez így nehezen fog sikerülni.

-   Jaj, ne haragudj már, kérlek. – meresztette a kiskutyaszemeit, amiket annyira szerettem.

-   Nem haragszom, te hülye, ha megmondod, mibe tudok aludni.

-    Szekrény, második polc. Már odakészítettem.

Kinyitottam a szekrényajtót, és elkezdtem keresni a ruhákat ott ahol mondta. Viszont ott csak egy hosszú póló volt.

-  Nadrágot nem kapok? – kérdeztem egy picit flegmán, míg a pólót tartogattam.

-   Nem. – érkezett az egyszerű válasz.

Nem is törtem magam tovább, sok idegzetem nincs most vitatkozni. Elmentem a fürdőbe, de bátorságom az nem volt Harry jelenlétében fürdeni, így egyszerre felvettem a pólót és befújtam magam a kezembe akadt parfümmel, hogy legalább ne legyek büdös.

Kiballagtam, a pólómat próbáltam kinyújtani, hogy ne legyen olyan rövid. Ez totál nem az én napom, ez bebizonyosult, mikor majdnem elestem az ágy szélében és a könyökömet is bevertem. Ez vagyok én.

- Mi ez az illat? – ijedtségemben megugrottam. Hazza a nyakamnak szegezte az ajkait és mélyeket szippantott.

-   Nem mertem fürdeni, így befújtam magam. Gond?

-   Nekem nem. – támadott neki a nyakamnak.

Először csak puszilgatta, majd szívogatta. Közben a kezei sem tétlenkedtek, lassan csúsztak be a pólóm alá. Becsuktam a szemem. Teljesen elragadott a hév, minden pillanatot próbáltam kiélvezni. Továbbra is előtte álltam, már póló nélkül. Végigfutott a hideg a testemen, és úgy éreztem, ha most nem csókolom meg, belehalok. Vad csókcsatába kezdtünk, megszabadítottam Harryt a pólójától, majd a nadrágja gombjával babráltam. Neki könnyebb dolga volt, hisz rajtam mindössze az alsóneműm volt. A percek óráknak tűntek. Azt sem tudom, mikor kerültünk az ágyra, csak kiélveztem a pillanatokat. Harry kezei a bugyim oldalára tévedtek, amitől csak még jobban akartam. Bumm, ajtócsapódás. Gyorsan elváltunk egymástól, szerencse hogy sötét volt így a takarót magamra tudtam még tenni.

- Louis William Tomlinson, én most megöllek téged! – állt szembe a két srác egymással. Lou futásnak eredt, de a kacér kis mosolyát nem hagyhatta el. Haz bezárta az ajtót és folytatta, amit elkezdett.