2012. szeptember 7.

40. fejezet

Elnézést, hogy most hozom csak a részt, de ismét az az iskola. Plusz ötletem sem volt sok, így sem vagyok oda a részért, de legalább kicsit hosszabb lett. Nézzétek el, hogy Justin dalai szerepelnek benne, de tényleg próbálkoztam nem megint az Ő dalait betenni: sikertelenül. A Die In Your Arms egy cover, én körülbelül ilyennek képzelem Diana hangját. A fejezetet főképp Macy Claudia Morrownak ajánlom, akinek még múltkor ígértem egy ilyen kis részt. Tessék, itt van és lesz még! :) Ne haragudjatok, próbálok írogatni most így hétvégén előre, akkor hátha hamarabb is tudok majd részeket hozni.

Love me like you do, hold me tight and don't let go
Diana szemszöge
- Louis, szeretném, ha tudnád, hogy én nem szeretnék tőled semmit. – nehéz volt megmondani neki, és látszott is az arcán, hogy megbántom, de szeretem Harryt és tényleg nem akarok semmit Loutól. Összevesztek Elel csúnyán, igen, de nekik együtt kel lenniük. Összetartoznak.
- Értem. – egy pillanatra félrenézett. Hopp, összejött a tervem! Egy kis helyi kávézónál beszélgettünk, ahova elhívtam Eleanort is. Innentől nekem nincs már szerepem.
- Beszélj vele. – böktem oldalba. Én végeztem is. Gondoltam, hogy minden rendben lesz megint, így Lou és El is jól jár, plusz, ha úgy vesszük, Harry is.

Hosszú volt a mai nap és ennél már csak hosszabb lesz. Bementem az egyik helyi stúdióba. Ha már a saját karrier nem jön össze, hadd énekeljék mások el a dalaimat. Most nem is vágyom karrierre. Folytatom a  tanulást, aztán majd meglátjuk, mi lesz. A srácoknak is írtam egy dalt, de a drága jó menedzser, aki annyira nagyon szeret engem, azt mondta, túl személyes, és nem jó. Persze hogy személyes basszus, hisz jóformán Harryről írtam az egészet. Mondjuk, van igazság a dologban.

Sosem éreztem még ekkora büszkeséget. Nem tartom magam nagyra, de eljutottam most egy olyan szintre – vagy csak a szerencse műve lenne? -, hogy Justin Bieber az egyik dalomat énekli. AZ a Justin Bieber. Sosem találkoztunk még, és nem is fogunk, de valaki eljuttatta hozzá a dalt, amit kicsit átírtak és fel is vették már. Ezt hallgattam meg. Lényegében elégedett vagyok, nagyon tetszik az alap és Justin hangja is szuper.

Ennek a napnak is vége lett. Kibékítettem Lout és Elt – remélem, sikerült -, végre hallottam a Die In Your Arms-t, átírt verzióban is. Álmosan huppantam le Haz mellé a kanapéra, aki popcornnal tömte a fejét és az Amerikai Pitét nézte. Jó film, nem mondom.

-  Milyen lett a dal? – Harry csak annyit tudott, hogy van egy dal, amit elvileg nekik írtam, de aztán nem fogadták el. Semmit nem tudott, azt sem tudta, miről szól, sosem hallotta még.
-    Elénekelhetem, ha gondolod.
-   Halljuk. – tette le a popcornos tálat az előtte lévő kisasztalra. Megállította a filmet, így síri csönd lett az egész házban.
-  If I could just die in your arms, I wouldn’tmind.” – kezdtem szégyenlősen a dalba. Az ütemre még emlékeztem, azt a lábamon ütöttem. – „Cause everytime you touch me I just die in your arms.” – észrevettem, hogy Hazza a szemét törölgeti, és az a kis büszke vigyor is ott volt a fején.
-   Ez eszméletlen. – vigyorgott tovább.
-  Volt egy jó alany, aki inspirált és az érzések is a helyén voltak. - mosolyogtam rá. - Szeretlek. – öleltem meg. Harry egy csoda nekem és ezt napról-napra jobban érzem.
-  Én nem szeretlek. – elhúzódtam tőle. Értelmetlenül pillantottam rá, miközben az a kis félelemszikra egyre nagyobb lett. – Én imádlak. – szégyenlősen pillantottam le. – Van egy dal, ami most a kedvencem. Szintén Justin énekli. – előhalászta a telefonját és elindított rajta egy számomra még ismeretlen dallamot. Egy szó, kapásból: szexuális.

Harry egyre közelebb és közelebb került hozzám, míg végül el nem érte az ajkaimat. Gyengéden keresett utat magának. Kis idő múlva visszacsókoltam. Először gyengéden, majd egyre hevesebben.

Harry szemszöge
Szerettem azt a dalt, és ezután pláne. A film már lepörgött, a dal is nyolcszor indult újra, de mi csak egymást faltuk. Nem igazán gondolkoztam, csak annyi jutott eszembe, hogy ezt nem a kanapén kéne elintézni. Mondjuk, ha jön valaki, kicsit érdekes lenne, ha ráülne a kanapéra, ahol mi mást is csináltunk.

Lassan baktattunk fel a szobába. Amint becsukódott mögöttünk a hálószoba ajtó, vadabb lett minden. Felkaptam. Gyengéden tettem le az ágyra, miközben a kezem a pólója alá vándorolt. Éreztem a melltartóját, aminek az alját csipkék díszítették. Ő a nadrágom körül kutakodott, amit szépen lassan le is húzott. Őrjítően lassan. Ha rajtam múlna, már rég nem lenne ruha egyikünkön sem, de ez nem ilyen egyszerű. A póló levétele után váltottban én levettem a nadrágját, Ő pedig az én pólómat.
Egyik kezemet a combja belső oldalára helyeztem, míg a másikkal a melltartóját csatoltam ki. Úgy éreztem, hogy mindjárt felrobbanok. Minden gondolatom elszállt, csak rá tudtam gondolni, és arra, hogy rohadtul kell nekem, most.

- Biztos, hogy te is akarod? – eszméletlen hülye kérdés volt, de bíztam az igen válaszban, hisz már nem tudtam megállítani magam, de nem akartam bántani.
- Teljesen. – megcsókolt, és ezzel kezdetét vette, Zayn szavaival élve az éjszakai parti.

3 megjegyzés:

  1. Szia, Diana!♥
    Köszönöm szépen a részt, nem csalódtam benne és benned sem, az biztos♥:)
    K*rva jó rész lett, nem is...hihetetlenül frenetikus:)♥
    Örülök, hogy Lou és El majd rendezi a dolgaikat...Haz és Diana pedig egy pár maradnak:))
    Mindkét dal a kedvencem, de legjobban a Die In Your Arms a legkedvencebb♥:)
    A piszkos kis fantáziám tovább szövögeti az 'éjszakai partit', ami legalább ihletet ad majd a történeteimhez...furcsa, igaz?:) Ilyen témákban nem ismerek lehetetlent :P :D #perverzmace :)

    Jó pihenést a hétvégére, a sulihoz meg jó tanulást és új ismereteket!♥:) Várom a folytatást:)

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
  2. Juj de joo :$ kövit!*-*

    VálaszTörlés