34. fejezet

Rettentően köszönöm a kommenteket és a sok-sok olvasót, ez nagyon sokat jelent! De az még többet, hogy tényleg szeretitek a történetet. Köszönöm :) Korábbra terveztem az új részt, de most van csak időm, hogy feltegyem. Megismerhettek egy más Harryt és Eleanor vallomásával is szembesülhettek - ami természetesen a való életben nem így van. Olvastam, hogy Louis nyert egy díjat, a 'Legjobb segg a popiparban' kategóriában. Gyerekek, ez kész :D

Megváltoztál .. nem jó irányba.

- Micsoda? – csúszott ki egyszerre a számon. – De mégis miért?
- Szerintük nem tesz jót a karrierünknek, ha már egyikük sem szingli. – mi az, hogy egyikük sem szingli? Harry, te most szórakozol?
- Mi van Niallel? Ő szingli, nem?
- Niall és Annie összejöttek.
- Ó értem, és ezért mi szakítsunk? – akadtam ki. – Nem gondolod, hogy ez egy kicsit nevetséges? Mert szerintem az.
- Én.. – nem hagytam szóhoz jutni, folytattam a monológomat. Nem szeretem, ha félbeszakítanak és most különösen mérges voltam.
- Harry, boldog vagy nem? – tettem fel a kérdést, mire válaszul csak bólogatott. – Akkor meg? A rajongóknak el kell ezt fogadniuk. Úgy tudtam különben is, hogy a zenéről szól a dolog, nem mások kapcsolatáról.

Kiviharoztam a szobából a legközelebbi fürdőbe. Három volt belőle, de így is voltak kétségeim, hogy jó helyre megyek-e. Tükörbe néztem. Nem szomorú voltam, hanem mérges. Megmostam az arcom és a csapnak támaszkodtam. Mégis hogy kérhetnek ilyet? Harry meg belemegy? Ilyen nincs, komolyan. Erről szól a mai világ? A pénzről? Én úgy tudtam, a rajongók boldogok, ha az imádottuk is boldog, de ezek szerint nem.

Leültem a kád szélére és úgy bámultam ki tovább magamból.. Felidéztem az üzeneteket, amiket kaptam, a sok beszólást, a sok unott, megvető pillantást. Fájt.

-   Én nem megyek bele a dologba. – nyitott be göndörke az ajtón. Szavait figyelmen kívül hagyva bámultam tovább magam elé. – Hozzád beszélek! – kiabált rám.

-  Mégis mi a bajod? – förmedtem rá. – Úgy viselkedsz velem, mintha egy rongy lennék. Harry, én ember vagyok, és velem így ne beszélj. – álltam fel és léptem hozzá közelebb.

- Hogy kéne beszélnem? – most Ő jött közelebb, de én hátráltam. Agresszív volt, sosem láttam még ilyennek. – A menedzsment kikészít. Megszabják mit tegyek és mit ne, csak pár tinipicsa miatt.

-   Ne feledd, hogy ez a pár tinipicsa – formáltam idézőjelet ujjaimmal – a rajongód, és gyakorlatilag miattuk vagy híres és sikeres. Megváltoztál Harry – sóhajtottam, - és nem jó irányba. – mentem el mellette. Felmentem az egyik szobába és ott aludtam.

Tegnap óta nem beszéltem Hazzával. Haragszom rá. Én egy kedves, aranyos srácnak ismertem meg, de kifordult magából. Úgy viselkedik, mint egy nagyképű kisgyerek.

Eleanorral ma találkozom, pontosabban negyed óra múlva. Busszal mentem, ami érdekes volt. Sosem buszoztam még Londonban. Letörten sétáltam be az egyik helyi kávézóba, ahol már Eleanor várt. Megöleltem és beszélgettünk elég sokáig.

- Mi a baj? – nézett rám kiskutyaszemekkel.

-  Harry. – sóhajtottam és tettem le a kávémat, amit épp ittam.

-  Mi történt?

- Kifordult magából. A menedzsment kérésére szakítani akart velem, aztán meggondolta magát, majd tinipicsának nevezte a rajongóit. – El szemei elkerekedtek és egész arcára döbbenet ült ki.

-   Bevallhatok valamit? – meg sem várta a válaszomat – Eleinte fizettek nekem azért, hogy Louval legyek. – na, most én köptem ki majdnem a kávémat. Fizettek neki? – A menedzser ötlete volt, hogy együtt legyünk, ezzel reményt nyújtva a rajongóknak, hogy nekik is van esélyük. De aztán megszerettük egymást. Én nem kérek több pénzt azért, mert szeretem Louist. Tényleg szeretem Őt. – a végére könnyek gyűltek a szemébe. Gyorsan odamentem és megöleltem.

A telefonom ismét rezgett a zsebembe. Némára volt állítva, de kaptam két üzenetet. Már amikor megláttam a David nevet, akkor továbbmentem és megnyitottam a legfelső üzenetet, amit Harrytől kaptam.