4. fejezet

Megérkezett a negyedik fejezet is! Szerintem elég eseménydús lett, megismerhetünk két új szereplőt, és visszatérnek a régiek is. Nagyon köszönöm a véleményeket és azt, hogy egyre többen vagytok. Remélem ez a fejezet is tetszeni fog, mert nekem ez a személyes kedvencem jelenleg. Jó olvasást!

Mi közöd van neked Harry Styleshoz?

Ma reggel érkeztem meg New York-ba. Nagyon fájt a búcsúzás Leától. A fiúk semmit sem tudnak, de már valószínűleg Lea értesítette őket. A taxiban egyfolytában azon járt az eszem, mi lesz ezután Harryvel. Mint aki elfelejtett mindent, csak nevettem. Eszembe jutott, amikor a forgatáson bolondoztak és amikor törődött velem. Csak szerettem volna újra megölelni, de ez nem sikerülhetett. Hisz ki tudja, hol van most és kivel. Különben sem rajta kéne gondolkoznom, hanem össze kéne szednem magam - ami most elég nehezen megy.

Az elmúlt napok után úgy döntöttem, írok egy másik dalt. Rengeteg emberrel találkoztam ez elmúlt 18 órában, akik sokat segítettek újra mosolyogni és megírni a dalt. Mindegyiküknek feltettem a kérdést: ki mondja, hogy nem vagy tökéletes? Így megszületett a dal, ami kicsit boldog, és remélem tényleg érhetek el sikereket vele. Ha pedig nem, még mindig ott a másik lehetőségem, a Fix You. 

Talán tíz percet, ha ülhettem a taxiban, míg végigmentünk Manhattan utcáin. Olyan, mintha otthon lennék. Életem jelentős részét itt éltem le, és most ismét itt vagyok. Felemelő érzés. Eszembe sem jutott a meghallgatás, az, hogy bármikor elronthatom. Nem érdekelt. Sok lehetőséget látok ebben a városban, és legszívesebb itt élnék. Ki tudja, lehet hogy összejöhet.

Álmosan szálltam ki a taxiból és rángattam ki a bőröndjeimet miközben a The Wanted egyik dala szólt a fülemben. Odaadtam a taxisnak a borravalót, majd bementem az épületbe. Ez volt az egyetlen hely, ahol egy hétre is tudtam foglalni lakást, mert nem terveztem hosszú időre maradni – eddig. 

Kilátás a lakásból

A lakás kicsi volt, de nagyon hangulatos. Az egész várost be lehetett látni a szobából. Gyönyörű volt. Hiába mondják sokan, hogy itt csak betontömbök és felhőkarcolók váltakoznak – ami így is volt – az igazi New York-i embernek csoda volt ez. Lecuccoltam, átöltöztem és gyakoroltam. Nem voltam még elég jó, úgy éreztem. Átírtam a dalt, megpróbáltam eljátszani megint gitáron, de nem ment. Végülis, még van egy napom, így időm is van gyakorolni. Kiültem az ablakba és írtam és írtam. Talán már éjfél lehetett, mire elkészült a dal. Nem bántam, szerintem sikeres lesz. ha persze Isten is úgy akarja.

Hamar elment az idő, csak úgy repült minden perc. Nem unatkoztam, ugyanis elmentem városnézésre, ahol találkoztam pár kiskori ismerősömmel, Natalie-val és Annie-vel. Óvodában láttunk utoljára egymást, így ölelkezve fogadtuk a másikat.

-  Jézusom, Diana, hogy megváltoztál! Gyönyörű vagy! – Natalie volt a kis érzékeny, akit nem érdekeltek a külsőségek. Legalábbis azt hittem. – Ugye tudod, hogy Harry Styles tweetelt rólad? – sikítva ugráltak fel a csajok. Hogy micsoda? Natalie halászta is elő a mobilját, hogy megmutassa a tweetet. Tényleg rólam írt. Csak engem szólítanak így. Legalábbis én úgy tudom.

@Harry_Styles: Isn’t she lovely? She’ll be mine one day, I promise. #ladydiana

-  Mi közöd van neked Harry Styles-hoz? – a csajok még mindig sipítozó hangon ugráltak mellettem.

-  Nyugi már, mindent elmesélek. – csitítottam őket.

Aznap csak Harryről meséltem. Mindent elmondtam, a találkozástól, Daviden át a csókig. Ők meg csak röhögtek. Komolyan nem értem. Másnap reggel a Lave előtt vártam a csajokat. Megbeszéltük, hogy eljönnek bíztatni, és el is jöttek.

Bementünk, majd vártunk, a míg felkonferálnak. Felkaptam a gitárom, bemutatkoztam. Eközben a tömegben megláttam öt fiatal srácot. Ők voltak azok. Mikor kiszúrtam a göndör fejet, ott vége volt az egésznek. Teljes képszakadás. Csak ültem és bámultam, egy hang nem jött ki a torkomon. A mikrofonos hapi már szólongatott, de nem tudtam, mit tegyek.. Végül gitározni kezdtem. Hang még mindig nem jött ki a torkomon. A következő pillanatban már Natalie-t és Annie-t láttam állva tapsolva és a dalt énekelve.

Pár perccel később Harry is felállt és énekelték együtt megint az első sorokat. Nem haboztam, bele is vágtam a dalba. Miután végeztem, mindenki elcsendesedett, én pedig letettem a gitárt, odarohantam Harryhez és megöleltem.